Egyszer  r�gen  �lt  egy b�lcs �s boldog kir�ly. Egy b�nata volt csup�n: hogy nem sz�lettek gyermekei. Sokat t�rte a fej�t, hogyan  seg�thetne mag�n, m�g egyszer remek �tlete t�madt:
"Kiv�lasztom az orsz�g legbecs�letesebb gyermek�t �s �r�kbe fogadom." Nyomban  megparancsolta a szolg�inak, hogy minden gyermeknek adjanak vir�gmagvakat, �s kih�rdette: 
- Aki ezekb�l a magvakb�l a legszebb vir�gokat neveli, azt fiamm� vagy l�nyomm� fogadom! 
A gyerekek buzg�n nekil�ttak  az  �ltet�snek, �nt�z�snek, hiszen mindanyian  szerettek volna a b�lcs kir�ly fogadott gyermekek�nt �lni. Szon Il is szorgalmasan �nt�zte  a  magvakat, de hi�ba teltek  a hetek, bizony semmi eredm�ny nem mutatkozott: a magvak  csak nem akartak kics�r�zni. 
"Milyen k�l�n�s" - �lm�lkodott Szon Il, s v�g�l az  �desanyj�hoz fordult seg�ts�g�rt. 
- Mi lehet az oka, hogy nem cs�r�znak ki a magvaim? - k�rdezte. 
- Tal�n m�sik f�ldbe kellene �t�ltedned �ket - tan�csolta anyja.
Szon Il �t�ltette a magvakat, de ott sem indultak fejl�d�snek. Hamarosan felvirradt  a  nap, amikor a kir�lynak meg kellett tekintenie a  vir�gokat. D�szbe �lt�z�tt az eg�sz v�ros, a sok-sok gyerek  meg az utc�ra t�dult, �s szorongatt�k  a  szebbn�l szebb vir�gokat. A kir�ly sorra elhaladt el�tt�k, de  bizony egy szikr�nyi �r�m se l�tszott az arc�n. 
Az egyik h�z el�tt azonban  megpillantotta a pityerg�  Szon Ilt, aki  �res vir�gcser�ppel �lldog�lt  az utc�n. Halv�ny mosoly der�lt f�l a kir�ly arc�n, �s maga el� h�vatta a kisfi�t: 
- H�t te meg mit �llsz itt ilyen b�san ezzel az  �res  vir�gcser�ppel? - k�rdezte t�le. 
Szon Il  h�pp�gve  mes�lte el, hogyan �ltette el a magvakat, hogyan �nt�zte, gondozta, de azok m�gsem indultak fejl�d�snek. 
A kir�ly ennek hallat�ra karj�ba kapta Szon Ilt, �s boldogan ki�ltotta: 
- Ez az �n becs�letes kisfiam! 
Az emberek �rtetlen�l n�zt�k, mi t�rt�nik, �s  egyik�k  l�rm�zni kezdett: 
-  Mi�rt fogadod �r�kbe ezt a fi�t az �res vir�gcsr�ppel? 
A kir�ly ekkor �gy sz�lt: 
- Minden  vir�gmag, amit  a  gyermekeknek  kiosztottam, f�tt mag volt. Egy sem cs�r�zhatott ki k�z�l�k. 
Az emberek erre helyesl�en b�logattak, a gyemekek  pedik, akik a pomp�s  vir�gokat  szorongatt�k, igencsak  elsz�gyelt�k magukat hiszen valamennyien m�s magvakat �ltettek el    

 

 

 

 

 

A mag�nyos t�nd�r

Egyszer volt, hol nem volt, T�nd�rorsz�g k�zep�n �lt egy mag�nyos t�nd�r. Senki sem bar�tkozott vele, mindig egyed�l volt. Elhat�rozta, hogy � bizony bar�tot szerez mag�nak. Az �llatokkal kezdte. Az erd�ben �ssze is tal�lkozott egy m�kussal, aki �ppen di�t �s mogyor�t gy�jt�tt t�lire. A t�nd�r odavar�zsolta az erd� �sszes di�j�t �s mogyor�j�t. A m�kus nemhogy �r�lt volna, ink�bb m�rges lett, hiszen � szeretett gy�jteni. Ezut�n a t�nd�r m�shol pr�b�lkozott. Egy kicsit tov�bb ment, �s megpillantott egy fav�g�t. Neki is var�zsl�ssal akart seg�teni, �gy azonnal kiv�gta az erd� �sszes f�j�t. A fav�g� nem �r�lt ennek, mert most m�r neki nem maradt semmi munka. Mit fog � ezut�n kiv�gni?
A t�nd�r arra gondolt, hogy m�r csak a t�nd�rt�rsai maradtak h�tra, akikkel bar�ts�got k�thetne. Amint ezen b�slakodva ballagott nagy T�nd�rorsz�g fel�, egyszercsak s�r�st hallott. A hang ir�ny�ba sietett, s egy kis t�nd�rt tal�lt az �t sz�l�n. Megk�rdezte t�le:
- Mi�rt s�rsz, ki b�ntott?
- Elt�vedtem, �s nem tal�lom a hazafel� vezet� utat! - mondta a kis t�nd�r.
- �n majd hazaviszlek a sz�leidhez! - vigasztalta a m�sik.
�tk�zben nagyon sokat besz�lgettek �s nevetg�ltek. Miel�tt bealkonyodott haza is �rtek. M�r nagyon agg�dtak a kis t�nd�r sz�lei. Sz�pen megk�sz�nt�k, hogy visszak�s�rte a kis tekerg�t. Az�ta a k�t t�nd�r elv�laszthatatlan bar�t lett, s m�g ma is egy�tt seg�tik az emberek �s az �llatok munk�j�t apr�bb var�zslatokkal.