Lelkes Mikl�s:
�LOMV�GI TENGER

Azt �rdekes volna tudni, hogy b�k�n
j�n-e a tenger �lmainknak v�g�n,
vagy megd�bben�nk: ott sem �rnek v�get
nekilend�lt hull�m-fenyeget�sek?

Lesz ott valami mit�l titkon f�l�nk,
vagy v�z h�dol, hoz csillagsort el�b�nk,
csillagsort, melynek �nekel a f�nye,
s elk�s�r �j, kiny�l� messzes�gbe?

�n nem hiszek Khar�nban �s Foly�ban,
r�v�sz-ladikban, els�t�tl� sz�ban,
isten-j�t�kban, amit embereknek
�rdekt�k�r-hazugs�ga teremtett,

�n csak v�gyom �letre vagy hal�lra,
melynek Sz�ps�gt�l csillagos az �lma,
Tengerre, melynek v�gtelen szerelme
�t�l�n n�z minden embertelenre.

Ki erre v�gyik: itt meghalt, mer�szen,
hal�l n�lk�l. Megy az �tvesztett sz�lben,
csod�lkozik boh�c-mindennapokban:
h�t az �rtelem �s szeretet hol van?

�, K�pzelet! S Te, �lomv�gi Tenger!
Ha nem vagy is, csillagd�s szerelemmel
T�ged k�sz�ntlek, az a val� n�kem
mi sz�ps�get f�rdet mosolyg� f�nyben.

Te nem isten vagy, ember f�ldi foglya,
akihez �lszent im�it motyogja,
de Isten vagy, s �t�lsz, a sz�vben, itt benn:
rosszat gy�l�l�, j�t szeret� Isten.