Wass Albert
Dal

Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt. . .
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed. . .
beléje néztem: vissza-vissza nézett. . .
és bíztatott és kérdezett. . .

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen. . .
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.