William Blake: A n�ger kisfi�

Any�m a vad D�len sz�lt engemet,
B�r�m koromsz�n, �m lelkem feh�r!
Angyalfeh�r az angol kisgyerek,
�n koromsz�n, mint f�ny nem j�rta �j.

Any�m egy fa t�v�n oktatgatott,
S m�g �lt�nk ott, s �lvezt�k h�v�s�t,
�l�be vett, egy cs�kot is adott,
S �gy sz�lt, Keletnek lend�tve kez�t:

"L�sd, k�l a nap! A napban Isten �l,
� sz�rja r�nk a f�nyt, a meleget,
Hajnalban enyh�l�st, d�lbe der�t
T�le kapnak vadak, f�k, emberek.

E kurta l�tben megeddz�k magunk,
Mert vak�t �m az �gi Szeretet;
�ben test�nk, korom �br�zatunk
Felh�f�tylunk csak, �rnyvet� berek.

Mert ha lelk�nk a f�nyt elb�rja m�r,
Foszlik a felh�nk, s az �r �gy ki�lt:
Arany s�tramn�l �rvendj, mint a ny�j,
Szememf�nye, berkedb�l j�jj ki h�t!"

Ha egyszer �ben felh�m sz�tfoszol,
S feh�r felh�d is, angol kisgyerek,
�gy sz�lok hozz�d �n is, amikor
Az �r s�tr�n�l �rvendek veled:

"Legyezlek, m�g megszokod a sug�rt,
Miben az �r t�rd�n t�rleszked�nk,
Cir�gatom ez�st hajad puh�n,

S te majd szeretsz, mert egyform�k lesz�nk."