A mag�nyosan �lõ szerzetes remet�hez egyszer emberek j�ttek. Megk�rdezt�k tõle:
- Mire val�, hogy �leted nagy r�sz�t itt t�lt�d el cs�ndben �s mag�nyban?
A remete �ppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy cisztern�b�l, az esõv�z �sszegyûjt�s�re szolg�l� m�ly k�tb�l. F�lfigyelt a k�rd�sre, s munka k�zben odasz�lt a l�togat�knak:
- N�zzetek bele a cisztern�ba! Mit l�ttok?
Az emberek k�v�ncsian k�r�lvett�k a szerzetest, �s pr�b�ltak beletekinteni a m�ly k�tba:
Nem l�tunk semmit - mondt�k kisv�rtatva.
A remete abbahagyta a v�zmer�t�st, p�r pillanatnyi cs�ndet tartott. A l�togat�k fesz�lten figyeltek r�, mozdulni sem mertek:
- Most n�zzetek bele a k�tba egyenk�nt, cs�ndesen. Mit l�ttok?
A l�togat�k �rdeklõd�ssel hajoltak egyenk�nt a k�t f�l�, s felki�ltottak:
- Saj�t arcunkat l�tjuk a k�tban!
- Bizony, am�g zavartam a vizet - mondta a remete -, nem l�ttatok semmit. De a cs�ndben �s a nyugalomban megismeritek �nmagatokat.
A l�togat�k meg�rtett�k a remete tan�t�s�t.