Mese Szent Luc�r�l

Amikor szent L�cia felment a mennybe, mindenki csod�lkozott, hogy milyen fiatal. Hamarosan megh�d�tott mindenkit kedvess�g�vel �s csod�latos szemeivel, amelyekb�l annyi f�ny �radt. M�g a szigor� szent P�ter is megszerette �s p�rtfog�s�ba vette, ahogy a nagyap�k teszik az unok�ikkal.
�gy teltek el a napok a mennyorsz�gban, boldogs�gban �s b�k�ben. L�cia �lvezte ezt, arra gondolv�n, hogy milyen messze van m�r t�le a szenved�s �s a gonoszs�g, amely a f�ld�n uralkodik, ugyanakkor f�jt a sz�ve a lentiek miatt. Szent P�ter, akinek a kora ellen�re �les volt a l�t�sa, �szrevette ezt a szomor�s�got L�cia sz�p szemeiben, mag�hoz h�vatta h�t, hogy besz�ljen vele. L�cia azt k�rte t�le, tegye lehet�v�, hogy viszontl�thassa ak�rcsak egy pillanatra is szic�liai faluj�t �s annak szeg�nyeit.
Szent P�tert annyira sz�ven tal�lta ez a k�v�ns�g, hogy napokon-�jjeleken kereszt�l j�rt fel-al� a puha felh�k�n, azon gondolkodv�n, hogy el�g�thetn� ki L�cia k�v�ns�g�t. V�g�lis �sszeszedv�n b�tors�g�t, �gy hat�rozott, megk�rdezi a J�istent�l. Al�zatosan az �r el� j�rult, m�g a szem�t se merte felemelni m�ly tisztelete jel��l, �gy adta el� a k�r�st.
Ut�na mozdulatlanul v�rta, hogy mi lesz. Egyszer csak csilingel�st hallott: �sszerezzent �s feln�zett. A J�isten kez�ben egy apr� aranykulcsot pillantott meg.
- Fogd, P�ter, �s add L�ci�nak, ez a kis ablak kulcsa, amely a vil�gra ny�lik.
P�ter ugyancsak meglep�d�tt, majd felkapta a kulcsot �s mint egy gyerek, boldogan elrohant vele, hogy L�ci�nak odaadja.
Felragyogott L�cia szeme, �s r�gt�n felsz�lltak mindketten egy felh�re, amely a var�zsos kis ablakhoz vitte �ket. Oda�rv�n, L�cia, remeg� k�zzel bedugta a kulcsot a z�rba, �s l�ss csod�t, mint var�zs�t�sre, megjelent alattuk a vil�g. L�cia boldog volt �s egy j� ideig nem is k�v�nkozott a vil�got l�tni.
Egy �jszaka azonban t�voli ny�g�s, s�hajtoz�s riasztotta fel �lm�b�l. Kinyitv�n a kisablakot, egyszercsak el�be t�rult, amit el�tte nem l�tott m�g soha: l�tta a sok igazs�gtalans�got, gonoszs�got, de f�leg a gyerekeket, akik szenvedtek �s s�rtak. Keser� sz�vvel csukta be az ablakot �s nagyon elszomorodott.
�gy szeretett volna seg�teni, f�leg a gyerekek sorsa aggasztotta, hogy pont �k, �rtatlanok �s v�dtelenek, ennyi rosszat kell hogy elszenvedjenek egyes feln�ttek r�sz�r�l. K�zben szent P�tert, aki figyelemmel k�s�rte L�cia kedvv�ltoz�s�t, hivatta az �r, akinek szint�n nem ker�lte el figyelm�t a dolog.
- P�ter, - sz�lt hozz� a J�isten, - �n tudom mi aggaszja L�ci�t: a sok szenved�s �s n�lk�l�z�s, amelynek a gyermekek vannak kit�ve.
Majd hozz�tette:
- �gy hat�roztam, hogy r�b�zom, hogy �vente egy napra a f�ldre egy kis vid�ms�got vigyen. Mondd neki P�ter, hogy december 13-�n,- m�rt�roms�ga �vfordul�j�n,- lesz�llhat a f�ldre, hogy aj�nd�kot vigyen a gyerekeknek. �s most menj, mert azt akarom, hogy visszat�rjen szem�be a f�ny.
P�ter olyan j�kedvre kerekedett, hogy meg�lelte az Urat �s gyorsan elsietett, hogy L�ci�nak elvigye a j�h�rt. Az el�sz�r nem is akart neki hinni, ut�na viszont nagy �r�mmel telt el.
Egy volt csak a gond, m�r csak n�h�ny nap volt h�tra december 13.-ig �s a mennyorsz�gban nem voltak se j�t�kok, se �dess�g, vagy hasonl�, amit a gyerekeknek lehetett volna vinni. P�ter azonban feltal�lta mag�t. Fogta a kulcsot �s h�vta L�ci�t, hogy k�vesse.
- Nyisd ki az ablakot �s n�zz csak ki oda az �rbe. L�tod azt a j�t�klovat, kisvonatot, mack�t, bab�t, trombit�t? Tudod, mik azok? Azok felesleges �s elfelejtett j�t�kok, amelyeket az elk�nyeztetett �s soha sem el�gedett gyerekek meguntak. A j�t�kok olyanok, mint az emberek, ha nincs t�rsas�guk, ha senki sem j�tszik vel�k, ink�bb az �rt v�lasztj�k, abban rem�nykedve, hogy majd csak r�juk akad egy olyan gyerek, akinek van kedve j�tszani. Rajta, szedd �ssze �ket, vidd el �ket azoknak a gyerekeknek, akiknek sz�ks�g�k is van r�juk.
- Jaj, nagyon k�sz�n�m, P�ter - mondta L�cia, �s hozz�fogott, hogy �sszeszedje a sok elhagyott j�t�kot. December 12.-�n estig dolgozott, majd mind betette �ket egy nagy zs�kba, amit a h�t�ra vett.
- Jaj L�cia, nem fogod azt a nagy terhet b�rni, - mondta P�ter. - Van valaki, aki seg�teni tudna neki?
- I�, i�, *- sz�lt egy szam�r.
- Te leszel h�t az, kis csacsim, ha L�cia is akarja! - mondta P�ter.
- J�l van kis csacsim, te leszel a h�s�ges k�s�rom, - simogatta meg L�cia a szamarat. - Majd megl�tod, hogy fognak �r�lni a gyerekek, ha megl�tnak minket!
�gy t�rt�nt h�t, hogy az�ta is minden �vben december 13.-�n L�cia �s szamara megl�togatja a j� gyererekeket, hogy aj�nd�kot vigyen nekik.