Esti ima   

A fényes nap immár elnyugodott
A föld szintén sötétben maradott
Nappali fény éjjelre változott
Fáradtaknak nyugodalmat hozott

Minden állat megy nyugodalomra
Az Istentől kirendelt álomra
De én Uram úgy menek ágyamba
Mintha mennék gyászos koporsómba

Midőn ágynak adom a testemet
Deszka közé zárhatom éltemet
Hosszas álom érheti szememet
A kakasszó hozhatja végemet

Vessünk számot hát, édes Istenem
Hogy lelkemet ne kelljen féltenem
Hogy lehessen bátrabban szólanom
Midőn meg kell előtted állanom

Színed előtt mindennap elesem
De te lettél atyádnál kezesem
De megbocsáss, mert szívemből szánom
Könnyek miatt szememben nincs álom

Az ágyamba zokogva költözöm
Vánkosomat könyvemmel öntözöm
Ha megtartasz holnapi napodra
Nem fordítom azt megbántásodra

Ne szólíts ki, Uram, készületlen
Vezess előbb az enyhítő kútra
Hogy juthassak a mennyei jussra
Úgy bocsáss el engem raa nagy út