Potencsik Erika: A magányos mókuska

Az erdő sűrűjében, távol a rokonaitól éldegélt egy kis mókus. Az odúja környékén
soha nem járt egy lélek sem. Nagyon magányosnak érezte magát. Egy hideg téli napon
csodák csodája megpillantott egy kiscicát. Már nagyon szeretett volna valakivel
beszélgetni, de nem mert megszólalni.
A cica észrevette mókuskát, és megkérdezte tőle:
- Hát te mit csinálsz itt egyedül?
- Csak szomorkodom. Nincs egyetlen barátom sem, soha senki nem kopogtat az ajtómon. Az én odúmat még a Télapó sem fogja megtalálni.
- Hogy te milyen buta vagy! –mondta a cica. Én is megtaláltalak. Most már tudom, hogy itt laksz, és legközelebb a barátaimat is elhozom.
A kismókus szeme felragyogott. “Végre találtam egy igazi barátot”, gondolta.
És alighogy elment a kiscica, vidám csilingelést hallott. Egyszerűen nem hitt a szemének: rénszarvasok húztak egy gyönyörű szánt, s benne ült a Télapó.