Szergej Jeszenyin: Nem siratlak

Nem siratlak, nem id�zlek, m�ltam,
szirmok f�stj�t ont� alma-�g.
Hervad�s aranyk�d�be f�ltan
t�nedezik m�r az ifjus�g.

Lass�bb lett sz�vemnek l�dul�sa,
cs�pi d�r, bel�mar a hideg.
Mez�tl�bas nagy csatangol�sra
nem h�vnak m�r ny�rfaligetek.

K�bor lelkem! L�ngod m�r csak f�lve
olvasztgatja sz�ra ajkamat.
Hov� lett�l, kedvem frissess�ge,
szemem f�nye, �rz�s-�radat?

V�gyaimat fukarabbul m�rem;
�lmodtalak volna, �letem?
Mintha lovon sz�lltam volna f�nyben,
piros lovon tavasz-reggelen.

Csupa �rnyak vagyunk a vil�gon,
hull a juhar r�z-sz�n levele.
M�gis mind�r�kre �ldva �ldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.