VALAMIT NEM �RTEK
B�d�s J�nos

R�g�ta ismerlek m�r Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "mi�rt"-ek.
De hom�lyos elm�m b�rhogy der�l is,
valamit most sem �rtek.

Tudom, szereted minden m�vedet,
mert minden m�ved nagyszer�, remek.
Szereted a vir�got, hisz sz�n�ben
a mennynek sz�nei t�nd�k�lnek.

Szereted a csillagot: tiszta, f�nyes.
A k�vet is: h�z lesz, v�d, menhelyet, �d;
a harmatot, a forr�st: makul�tlan,
s mert sz�tlanul terem, a f�vet, s a f�t.

Az �llatot, mert t�rv�nyed szerint �l,
s mint az ember, testv�rbe nem harap;
a szitak�tot, fecsk�t sast, galambot,
m�het �s minden z�mm�g� bogarat,

Mik a sziv�rv�ny sz�z sz�n�t ragyogj�k,
s himporuk, pelyh�k, tolluk l�gy, puha;
szereted a gyermeket, mert arc�n
az �rtatlans�g �gi mosolya.

Sz�p minden m�ved, h�t hogyne szeretn�d,
Gy�ny�rk�dsz benne, mind, mind �rtem ezt!
De engem, aki sz�gyenedre v�lok,
ezt nem �rtem, hogy engem mi�rt szeretsz?!