Gyertya

Kis kar�csonyfagyertya. Sz�p feh�r.
Fel�l t�r�tt. Tal�n semmit se �r.
A bel�n �szrevenni m�r, hogy �gett.
S �n m�gse dobom el mint semmis�get.
N�zem, el�mbe �ll�tom,
Majd a kezembe' forgatom.
A cir�d�it, ferdes�g�t,
t�r�tt volt�t, sok betegs�g�t
mind tudom m�r, mind ismerem.
Ig�nytelen, �rt�ktelen.
Sz�ps�ge, �kess�ge, �ra
nincs semmi. M�gse dobom el.
F�lreteszem kar�csonyf�ra.
Majd a l�ngj�ba n�z szemem,
s nem lesz nekem
ig�nytelen, �rt�ktelen.
Sok betegs�ge, ferdes�ge,
t�r�tt volta nem semmis�g-e,
ha ott lobog az �gon,
s vez�rl�m, vil�gom,
�tmutat� f�ny Betlehem fel�?
Tekintetem sugar�t issza,
lelkem sz�ll sz�zadokon vissza:
a nagy csod�t csod�lja �jra
�s megremeg bel�.
Mag�ban semmi. F�lredobn�m.
De ha z�ld feny�r�l ragyog r�m,
a sz�vem f�lviszi az �gig,
az eget meg lehozza hozz�m.
Kezembe' forgatom, n�zegetem,
s valami egyre azt s�gja nekem,
hogy ez a kis gyertya az �letem.
G�rbe, t�r�tt, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert �szrevenni nem is �rdemes.
V�gig�lni se volna �rdemes,
ha nem lenne kar�csony...
ha ki nem gy�lhatn�k sokadmag�val
kar�csonyesti csod�latos f�kon...
ha Betlehem fel� utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem vil�golhatna,
v�gig�lni se volna �rdemes.

De van kar�csony, s �n �gy szeretem
kis gyertya�letem.
Ameddig kar�csonyra v�rtam,
�rtelm�t, c�lj�t sok� nem tal�ltam.

M�g egy sz�p angyal�nekes,
halk est�n Betlehembe �rtem,
s fel nem ujjongtam: „Most m�r �rtem,
Most m�r tudom, mi�rt is �lek
ezen a nagy s�t�t vil�gon:
hogy vil�g�tson kicsi gyertyal�ngom
el�re, Betlehem fel�
�s megv�ltatlan, Megv�lt�ra v�r�,
sok embersz�v dobbanjon meg bel�.”

Kis kar�csonyfagyertya. Sz�p feh�r.
Fel�l t�r�tt. Tal�n semmit se �r.
De ha z�ld feny�r�l ragyog r�d,
a sz�ved felviszi az �gig,
az eget meg lehozza hozz�d.