Bruno Ferrero: A k�t j�gt�mb

Volt egyszer k�t j�gt�mb. A hossz� t�len keletkeztek egy szikl�s, boz�ttal k�rbevett �regben, a hegyoldalt bebor�t� erdõ k�zep�n. Makacs k�z�ny�ss�ggel m�regett�k egym�st. Viszonyuk meglehetõsen hûv�s volt. N�h�ny "j�napot", egy-k�t "j�est�t". Semmi t�bb. "J�gt�r�srõl" sz� sem volt. Mind a ketten azt gondolt�k a m�sikr�l: - Igaz�n elj�hetne hozz�m! De a j�gt�mb�k egyed�l nem tudnak elmozdulni a hely�krõl. �gy nem t�rt�nt semmi �s a j�gt�mb�k m�g jobban �nmagukba z�rk�ztak.
Az �regben lakott egy borz, aki egy nap �gy fakadt ki:
- Milyen k�r, hogy itt bent kell lennetek! Gy�ny�rûen s�t a nap odakint!
A k�t j�gt�mb feljajdult. Kiskoruk �ta tudt�k , hogy a nap a legnagyobb vesz�lyt jelenti sz�mukra.
Meglepõ m�don azonban, most az egyik j�gt�mb azt k�rdezte: - Milyen a nap?
- Csod�latos... Maga az �let. - v�laszolta zavartan a borz.
- Csin�lhatn�l egy kis r�st az odu tetej�n... Szeretn�m l�tni a napot! - mondta a m�sik.
A borz nem v�rta meg, am�g megism�tli. F�rt egy kis lyukat a gy�kerek k�z� �s a nap meleg, enyhe f�nye aranysug�rk�nt hatolt be az �regbe.
N�h�ny h�nappal k�sõbb egyszer d�lben, ahogy a napf�ny felmeleg�tette a levegõt, az egyik j�gt�mb �szrevette, hogy olvadni kezd �s kis patakk� v�ltozik. M�sk�ppen �rezte mag�t, nem volt m�r t�bb� ugyanaz a j�gt�mb, ami eddig. A m�sik j�gt�mb is ugyanezt �rezte. P�r nap m�lva a j�gt�mb�kbõl k�t kis foly�cska kezdett csordog�lni. Ki is folytak az �regbõl �s nem messze onnan, csillog� kis tavat alkottak, amelyben az �g k�kje t�kr�zõd�tt.
A k�t j�gt�mb m�g �rezte saj�t hidegs�g�t, de ezzel egy�tt a t�r�kenys�g�t �s a mag�nyt. A k�z�s aggodalmat �s bizonytalans�got is. Felfedezt�k, hogy keletkez�s�k egyforma �s val�j�ban sz�ks�g�k van egym�sra.
J�tt k�t tengelice �s egy pacsirta, hogy szomjukat olts�k. A rovarok ott z�mm�gtek a t� k�r�l, egy puha, hossz� fark� m�kus pedig megf�rd�tt benne. �s ebben a boldogs�gban ott t�kr�z�d�tt a k�t j�gt�mb, akik most sz�vet tal�ltak  maguknak.