Ezt az emlékkönyvet Anna készitette nekem.
Köszönöm 
   Nagyon sok szép emlékverset fogok bele gyüjtögetni

EMLÉKKÖNYVBE  

Ha szívedben sok a bánat
Ne meséld el fűnek fának
Mindegy, hogy ha fáj, vagy vérzik
Ne szólj semmit, úgyse érzik
Száz a bánat egy a nóta
Tövis nélkül nincsen rózsa 


Mikor nevetsz, gondolj arra, aki sír
Ki szenved, ki semmivel sem bír
A boldogságot elviselni könnyű
De a boldogtalanság terhe szörnyű.


Szíved annak ad ki megérdemli
Nem annak ki azt összetépi
Elmondom, jaj nehéz, amit érzek én
Pedig annyi az egész, hogy szeretlek én
Ne keresd a kincset csak a hű szívet
Ha azt megleled Boldog lesz az életed

Ha virágot látok, te jutsz az eszembe
Ha neved hallom, könny szökik szemembe
Éjjel, ha piheni térek, csak rólad álmodok
Reggel, ha ébredek, érted imádkozom

Nem tudod, mit rejt a sorsod?
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket?
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket.

Ha valaki elment, ne hívd többé vissza.
A megsárgult levél nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Bárhogy is fáj, el kell feledni.
Ne hagyj el hát senkit, gondolj magadra,
Neked is fájna, ha valaki elhagyna.

Légy őszínte, csak a becsületre adj,
Ne mondj ki szót,
Mely nem szívből fakad! 

 Egy adósság van a földön,
Mit fizetni nem lehet.
Ezzel Te is tartozol:
A szülői SZERETET.

Ne hallgass az emberekre,
Csak a szív szavára.
Akárki is szól utánad,
Sose nézzél hátra.
Menj szépen a magad útján,
Nevetve vagy sírva,
Mert az élet úgyis úgy lesz,
Ahogy meg van írva.

Hit, remény, és szeretet,
Kérd az Istent, hogy maradjon veled.
Bízzál benne, ő nem hagy el téged,
Mert hinned kell, ha van benned lélek.
A hit legyen a legfőbb erényed,
Remélj, mert anélkül élni nem lehet.
A sorsod legyen bármily mostoha,
Reménységed ne hagyjon el soha.