Dutka �kos

A r�gi h�z

Nincs bel�le m�r egy v�n kilincs se,
k�dk�nt sz�tfoszlott harminc �ve m�r
szivemben �l mind a h�t szob�ja,
�s �g a l�mpa, t�rva nyitva, - v�r
avult b�torok k�zt r�gi sz�kem,
v�n asztalunk, � tegnap volt tal�n,
hogy itt vigasztalt m�l� kis kudarc�rt
az �n mosolyg� fiatal any�m.

Hov� csatangolt sz�zkaland� �lmom,
hov� jutottam sz�z t�vedt �ton?
Mily messze b�jt a geszteny�s a fasorban
a r�gi h�z, m�r magam sem tudom,
de �lmaimban ott �l mind a h�zn�p
val�bb val�s�g �l�kn�l is �k,
eml�keimnek sz�z tav�ban fagyva
�lnek, ak�rcsak harminc �v el�tt.

Any�mmal szemben mindenki a hely�n
s mind hogy megsz�p�lt, tisztaarc� szent
szem�kben a b�ke, szeretet t�z�vel:
gyermekkorom vig �nnepe �zent;
�s �n megyek sok sz�z �jszak�n �t,
vir�gos �ton f�ty�r�szve m�r.
Egyszer elalszom – �s ott �bredek fel
A r�gi h�zban – hol any�m sz�ke v�r