Ha az éj sötétjében hallgatod a csendet, talán meghallod a hangot, mely a végtelenig terjed. Talán meghallod a hűvös őszi szélben a lehulló levelek utolsó sóhaját, és a magasban repülő Angyalok szárnyának selymes suhogását. Ha bánatos a lelked ők vigaszt visznek Neked, és ha nem is érzed, mindig fogják kezed. Puha érintésükkel letörlik homlokodról a gondszőtte ráncokat, és ők vigyázzák éjjelente szárnyaló álmodat. Ők a Kezdet és ők a Vég. Az ég és a föld közötti láthatatlan egység. Ők a kiinduló pont és a határtalan végtelen. Káoszban a rend. Tudatlanságban az értelem. Létezésük nem rejtély és nem is titok. Láthatod őket, ha szíved megnyitod. Én is egy ilyen Angyalt hoztam Neked, hogy vigyázza lépteid és fogja a kezed. Hogy általa megérintsen az Örökkévalóság. Szívedben ragyogjon a mennyei boldogság. Lelkedbe kigyúljon a szeretet fénye és átjárja tested az isteni béke...