Új bejegyzés Frissítés

2007.10.31. 19:49

Gyújts teis egy gyertyát szeretteink emlékezésére! Idézet: (Remenyik Sándortól.) "Viszontlátásra!Mondom megyek.Bennem legbelül valami remeg.Mert nem tudom, sosem tudhatom ,szorithatom-e még azt a kezet amit el engedek..."   Szeretettel gondolok rátok: Anikó az Anikó Világáról.

2007.10.31. 12:40

Legyen időd gondolkodni...     Ez az erő eredete. Legyen időd játszani...     Ez az örök fiatalság titka. Legyen időd olvasni...     Ez a  bölcsesség forrása . Legyen időd imádkozni...     Ez a legnagyobb erő a Földön. Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...     Ez Istenadta kiváltság. Legyen időd barátságosnak lenni...     Ez az út a boldogság felé. Legyen időd nevetni...     Ez a lélek-muzsika. Legyen időd adni...     Túlságosan rövid a nap ahhoz, hogy önző legyél. Legyen időd dolgozni...    Ez a boldogulás ára. Legyen időd cselekdni tiszta szeretetből...    Ez a mennyország kulcsa. Figyelj a mára! A Tegnap csak egy álom, A Holnap csak egy látomás, A helyesen megélt Ma tesz Boldog álommá minden tegnapot És minden Holnapot reményteljes látomássá.   Boldog és pihentető hosszú hétvégét kívánok tiszta szívemből! semilin Ha lesz egy kis időd, nézz be hozzám az "Érdekes képek" új menüpontba:) A Portalguru-n is vannak új kódok, modulkeretek:)

2007.10.31. 10:16

Ezen a napon minden más Újra mélyen érint meg a gyász Nincs már velünk együtt Kit ismertünk vagy szerettünk Ma lélekben újra együtt lehetünk.    Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendült a hangod Szinte látom minden mozdulatod Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.    Gyertyákat gyújtunk és mécseseket Ezek a fények világítsanak Neked Örök világosságban, békességben nyugodj Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!  Nyugodt, békés napokat kívánok! Drága Irmuskám nagyon sok szeretettel gondolok Rád: Sissi

2007.10.31. 00:34

Emlék maradok   Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van s kék az ég Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok- Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.   Emlékezzünk drága szeretteinkre. Sajnos ha másképpen már nem tudunk, lélekben legyünk együtt velük Zsóka   Katt a képre

2007.10.30. 22:53

Szeretet Amikor az ember tiszta szívből szeret, Próbálja tettekkel bizonyítani a szeretet! Pedig ahhoz, hogy éreztesd, milyen fontos Ő neked, Elég csak annyit mondanod: "Te soha nem halsz meg! Nem halsz meg bár lehet, hogy számunkra itt fájón elalszol, De a lelked tovább él, s majd a mennyben találkozunk!" Az ember az idő világából, az időtlenbe megy át!! Ahol nincs se könny, se fájdalom, csak örök boldogság!! S ha majd számunkra is eljön, az utolsó óra, Bízunk, hogy a lelkünk, nem ítéltetik pusztulásra!! Hanem az Isten országába jutva, A szeretett lelkekkel, találkozhatunk újra! Szeretettel Rosanna

2007.10.30. 20:20

2007.10.30. 11:53

Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért. Luna     Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj. Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!     http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php

2007.10.29. 22:18

Szeretettel Anna

2007.10.29. 21:48

Mihail Lermontov Imádság Ha sorsom néha megtapos s bú fogja szívem át, elmondok egy csodálatos igéjű mély imát.   Megnyugtató, áldott varázs árad belőle rám, s gyógyít a szent vigasztalás, míg mondogatja szám.   S egyszerre nem fáj semmi sem, gond és bú nem sebez, sírok, hiszek s nehéz szívem oly könnyű, könnyű lesz.   (Áprily lajos fordítása)   Szia drága Kívánok nagyon szép estét, és Hetet, még ha egy szomorú napnak is nézünk elé. Szeretettel ölellek: Zsóka

2007.10.29. 15:27

"Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának." Seneca Szeretettel: semilin Bocsáss meg, hogy ma semmi hét eleji vidítót nem tudok írni. Éppen ma van szeretett Édesapám halálának 8. évfordulója...

2007.10.29. 00:02

Szia Drága Irma! Hát éjfélre csak ideértem. Aludj jól, holnap legyen szép napod. Szeretettel Rosanna

2007.10.28. 22:45

Szia Drága.Kívánok szép álmokat,kellemes hetet.puszi.Luna

2007.10.28. 05:22

"A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok." Békés pehentető napokat! Kati és Macsekok

2007.10.27. 17:40

Drága Irma! Csodálazosan szép hétvégét kivánok. Anikó az Anikó Világáról.

2007.10.27. 10:21

Nagyon hosszú volt ez a hét és nekem elég rosszul telt. Aki köztisztviselő, tudja miről beszélek... Remélem Neked szép volt és az egynapos hétvége mégszebb lesz! Szeretettel: semilin

2007.10.26. 09:48

Drága Irma! Legyen csodálatosan szép a napod Szeretettel Rosanna

2007.10.25. 20:53

Mikor kigyúlnak a fények, pajkos tündérek zenélnek! Huncut mosollyal Rád kacsint, kicsi kendőből csillámot hint! Így adja át az üzenetet: szép álmokat NEKED! szeretettel gongolok rád

2007.10.25. 19:50

Luna.

2007.10.25. 09:31

Szeretettel gondolok rád:) Ölellek: Tündérke:)

2007.10.25. 08:21

Levél az ápolónőhöz Lát engem nővérke? Amikor rám néz azt gondolja: mogorva öregasszony, lassú, mindenben bizonytalan, zavart tekintetű, aki mindent lepecsétel amikor eszik, nem felel, amikor maga elégedetlenkedik, aki nem veszi észre, hogy fogytán a kedve, ereje. Olyan, mintha nem tudná mit csinál, minden lépcső magas neki, és nem látja, hová-merre tart. Aki akarat nélkül tűri, hogy mindent, más csináljon vele, etessék, fürdessék és egyebek. Ilyennek lát? Nyissa ki a szemét, nővérke, nézzen rám. Szeretném elmesélni, ki vagyok én, aki itt csendben ül, akkor eszik és iszik, mikor maga nővérke, úgy akarja. Nézzen rám! Tizéves kislány vagyok, akit a szülei úgy szeretnek! Tizenhatéves, csinos lány, aki arról álmodik, hogy majd egy férfié lesz ... Húszéves menyasszony, akinek szíve meglódul a gondolatra is, hogy hamarosan hűséget esküszik, s azt be is tartja. Huszonötéves: kisbabája van, Harmincas: gyerekei cseperednek, önállósodnak. Negyvenes: gyerekei felnőttek, kirepültek a házból. Itt a férjem, még mindig örülünk egymásnak. Ötvenéves koromban? Jönnek az unokák, kitöltik napjainkat, gyerekzsivajtól hangos a ház, újból vannak gyerekeink, a szerelmemnek és nekem. Sötét napok közelítettek, meghalt a férjem. Jövőm a magány, a szomorúság. Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vivódnak, az emlékeimnek élek és a szeretet van velem. Az ember elszürkül, ha öreg és beteg, kicsit tán ütődöttnek is látszik. De hát egy öreg asszony vagyok, bája tűnt és ereje fogyott. Ebben a testben mégis egy fiatal lány lakik! Emlékszem örömeimre. Emlékszem fájdalmaimra! Szeretem és újra átélem az életem, mely olyan gyorsan elröpült. Elfogadom a hideg tényt, hogy semmivel sem tudok szembeszállni. Ha felnyílna a szeme nővérke, sosem csak egy mogorva öregasszonynak látna. Jöjjön közelebb hozzám, nézzen rám!    Ezt a verset egy idős asszony irta, aki hosszú évekig Skóciában egy öregek otthonában élt. A növérek, az ápolók, de még az orvosok is zavartnak tartották. Halála után találták meg ezeket a sorokat. Drága Irmuskám! Legyen nagyon szép napod, sok szeretettel gondolok Rád, puszillak: Sissi

[721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1] [Archívum]